Gyakori balesetek a sípályán
Az önfeledt száguldás és a megnövekedet adrenalin szint a hó sikamlósságával egybekötve könnyen okozhat balesetet. Egyetlen megcsúszás, egyensúlyunkból való kibillenés már eséssel járhat, ami átlagosan 30-40 km/ órás száguldásnál komoly következményekkel is végződhet.
Még nagyobb a baj, ha nem önmagunk, hanem egy masszívabb fa, egy hó alá rejtőzött apró szikla, vagy egy másik síelő az oka hirtelen megállásunknak. Ilyen helyzetben nem árt ismernünk a teendőket - de akkor is jól jönnek ismereteink, ha egy másik sízőnek kell segítenünk.
Mit tegyünk baj esetén?
Először is nyugodjunk le és hívjunk segítséget. A nyugalom azért fontos mert, pánikkal nem érünk el semmit, esetleg meggondolatlan dolgot cselekszünk, és a telefonban is érthetőbben, összeszedettebb tudunk beszélni - segítség esetén pedig nem hozunk további frászt a várhatóan amúgy sem nyugodt, balesetet szenvedett illetőre. Fontos, hogy mind magunkon, mind máson csak akkor próbáljunk konkrétan segíteni, ha elvégeztünk legalább egy elsősegély tanfolyamot, mely nélkül többet árthatunk, mint segíthetünk.
Ha valakin segíteni próbálunk, akkor tegyünk fel neki valami egyszerű kérdést, például ”hogy van?”. Az elsőre butaságnak tűnő kérdés egyrészt segít felmérni a sérült aktuális mentális állapotát - ájult, kába, teljesen magánál van, - másrészt információt nyerhetünk a sérülés mértékéről és helyéről. Ha légzéssel van probléma, akkor ellenőrizzük a szabad légutakat, esetlegesen mesterségesen segítsük a légzést. Fontos, hogy sérült végtag esetén ne próbáljunk meg rátámaszkodni, csak akkor, ha meggyőződtünk róla, hogy biztosan nincs eltörve (a törés a leggyakoribb síbaleset). Bármi komolyabb probléma diagnosztizálása esetén várjuk meg a mentő kiérkezését!
Mentse el pdf formátumban
Küldje el ismerősének
Nyomtassa ki