A magyar biztosítók helyzete

A Biztosítási szektor díjbevétele 6 százalékkal csökkent, amely komoly növekedés a tavalyi év ugyancsak negatív, 2,8 százalékos eredményéhez képest - főleg, hogy erre 2012-ben 5 százalék felelt infláció is rájön, ha reálértéken szemléljük.

Ennek ellenére a biztosítók profitja alig változott: a 2011-es 17 milliárdról 18 milliárdra nőtt, amely főleg a működési költségek megvágásából, az új termékekből, és a kevesebb káreseményből tevődik össze. Azonban a számok mögött óriási különbség rejtőzik: egyre jobban igazzá vált, hogy minél nagyobb egy biztosító, annál több profitra képes szert tenni, vagyis a profitráta erőteljesen eltolódott a nagy biztosítók irányába. Szakáganként is nagy volt az eltérés: az életbiztosítási piacon a csökkenő szerződésszám, és a magas kivételi arány jócskán lehúzták a bevételeket, míg a nem-életbiztosítási piacon ez nem volt tapasztalható. Igaz, mind a kötelező biztosítások, mind a casco díjszintje jelentősen visszaesett az elmúlt évben, ez miatt árbevételük is jócskán csökkent.

A biztosítási piac lehetséges kitörési pontjai között (miután a gender-direktívával a kockázati életbiztosítási piac növekedési lehetőségeinek felét az EU lefejezte) mostanában a nyugdíjbiztosításokat, és az egészségbiztosításokat említik. Előbbit az táplálja, hogy a felmérések alapján fiatalok 70 százaléka szerint nekik már nem lesz nyugdíjuk, így valahogy meg kell oldaniuk az időskori öngondoskodást. Az egészségbiztosítást pedig az röpítheti előre, hogy a megkötők a magyar egészségügy sokszor éles kritikákat kiváltó ügymenetének meggyorsítását remélik a termék birtokában. Ám ezek a termékek még nem értek be, évek szükségesek a folyamat gyümölcsözéséhez. További baj lehet, hogy az épen formálódó, új szabályzásokra a magyar szegmens nincs felkészülve (a nagy hangot kavart Szolvencia II. kívül meg kell említeni a MD2-őt, a FACTA-t, PRIPs-t, és MiFID2-őt, amik főleg az életbiztosítási szektort érinti).

Az életbiztosítási szektor online szárnyalása sokak szerint a küszöbön van, ám ehhez az is kell, hogy a lakosság is részesüljön valahogy pénzügyi oktatásban - elvégre csak így köthetik meg a megfelelő terméket. A közel kilátástalan helyzetet viszont jól jelzi, hogy az életbiztosítási kötvénnyel rendelkezők 70 százaléka képtelen volt leírni, mire is jó a birtokában lévő termék, egy 15 év lejáratú kockázati életbiztosítás lényegét pedig a teljes, felnőtt korú lakosság még kisebb része értette.