Káoszt szülhet a Szolvencia II.

A gazdasági világválság kirobbanása után az érintett országok első dolga az volt, hogy csökkentsék az összeomlás hatásait, második az, hogy a gazdaságot kirángassák a recesszióból, a harmadik pedig az, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, aminek hatásra még egy hasonló nem fordulhat elő.

Az öreg kontinens alaposan le van maradva ebben a folyamatban: az Európai Unió gazdasága még mindig recesszió körüli állapotban vergődik, és a megelőzésnek szánt átfogó törvények sem születtek még meg. A bankfelügyeletről és közös politika elmélyítéséről feszült, túlzott eredménnyel nem kecsegtető viták zajlanak még mindig, a 2013 végére életbe léptetni ígért, biztonsági előírásokat tartalmazó Szolvencia II-nek pedig még tervezete sem lesz meg a kijelölt időpontig. Sokak szerint ennek az az oka, hogy az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Bizottság képtelen bármit is gyorsan megoldani - amin nem segít, hogy a tagállamok folyton egymásnak feszülnek vélt vagy valós érdekeik vonalán kibontakozó harcokban.

A Szolvencia II. hatalmas hatással lesz a biztosítási szektorra, ugyanis ebben fogják előírni többek közt a biztonsági tartalékok nagyságát, és más olyan háttérszabályozásokat, amik elengedhetetlenek lesznek a biztosítási szektor működéséhez (de legfőképp az életbiztosítási piacot fogják érinteni). A szigor nem véletlen: biztosítási tartalékok lekötéséből, és befektetéssel kombinált életbiztosítások révén az öreg kontinens összes befektetésének 42 százaléka összpontosul a biztosítók kezében - így összeomlásuk a bankoknál is nagyobb lavinát indíthatna el.

A Szolvencia II. több olyan tőke megfelelési és biztonsági tartalék-szabályozást tartalmaz, amely a biztosítók szabad tőkéjét jelentősen korlátozza. Emiatt a biztosítók jelentős versenyhátrányba kerülnének a külföldi székhellyel rendelkező, de az öreg kontinensen szintén jelenlévő más biztosítókkal szemben. A kisebb biztosítók pedig arra panaszkodnak, hogy a szabályozások egy részét csak a nagyokra kellene érvényesíteni, elvégre ők közel sem jelentenek stratégiai veszélyt, és nem is nagyon tudnának megfelelni az elvárt követelményeknek.

Azonban még azt sem tudni pontosan, hogy mik a követelmények. Az EU épp most tart egy hatástanulmányt, amelyekbe bevonta a biztosítókat is. Ennek a hatástanulmánynak az eredményeit szeretnék bevonni a Szolvencia II. tervezetébe, csakhogy ennek a kielemzése nem kevés idő - főleg ha hozzávesszük az EU-s bürokrácia végtelenül lassan őrlő malmainak „hatékonyságát”. Valószínűleg ez a ki nem mondott oka annak, hogy az EP plenáris ülését június 10-ről október 22-re tették át - itt dől majd el (várhatóan) Szolvencia II. tartalma. Peter Ott, a KPMG Szolvencia II.-ért felelős európai vezetőjének elmondása szerint „az európai biztosítók már belefáradtak a folyamatos késlekedésbe az elmúlt évtizedben, valamint az a körüli bizonytalanságba, hogy megvalósul-e egyáltalán az irányelv jelenlegi formájában”.

A biztosítók másik aggodalma, hogy amíg a Szolvencia II. érvénybe nem lép, addig egy ideiglenes szabályozásnak kellene életbe lépnie, amihez nincsen olyan hatóság, ami ezt koordinálná. Így a nemzeti ellenőrző hatóságok fogják ennek a szerepét átvenni, ahol viszont „ahány ház, annyi szokás” szerint fogják értelmezni a leírtakat - amely egységes szabályozás helyett totális káoszhoz vezethet.