A nem kötelező kötelező biztosítás mégiscsak kötelező?

Érdekes törvényhozási és etikai huzavonára tettek pontot az év elején az állam minisztériumai. Az év végén egy Fideszes parlamenti képviselő egyéni indítványban javasolt egy olyan törvényt, amely alapján az államnak nem lenne kötelező, kötelező felelősségbiztosítást fizetnie a gépjárműveire (minisztériumi gépjárművek, tűzoltók, mentők, katonasági járművek stb.). Ezzel a javaslat szerint sokmillió forintot spórolnának.

A javaslat mind etikai, mind gazdasági szempontból problémás volt, de a Tisztelt Ház elfogadta úgy, hogy minden érintett intézmény eldönthette, hogy kéri-e a szolgáltatást. A meglepetés év elején következett: a Hadügyminisztériumon kívül minden érintett intézmény maradt egy általa választott, jól bejáratott biztosítónál, annak ellenére, hogy tavaly, 20-30 milliós különbségek is voltak az éves díj, és az okozott kár közt, természetesen a díj javára – igaz, az idei évben jelentősen csökkentek a díjtételek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ugyanez a helyzet Ausztriában is, ahol még az önkormányzati járműveknek sem kötelező a KGFB, mégis az érintettek 99 százaléka köt ilyen típusú biztosítást.

A Hadügyminisztérium esete azért is különleges, mert több mint 150 millió forintos díjfizetés áll ellentétben alig kétmilliónyi okozott kárral. Ráadásul Hende tényleg végzett egy számítást az utóbbi tíz évre vonatkozóan, ami arra világított rá, hogy a HM-nek eddig nagyon nem érte meg KGFB-t kötni. Azonban ezért nem kellett volna ilyen törvény alkotni: nem egy uniós országban van életben olyan törvény, amely hadi járműveket egyszerűen kivonja a KGFB kötés kötelezettsége alól, és egy ilyennel jócskán csökkennének a HM biztosítási költségei. Jelenleg viszont ő állapítja majd meg, hogy menny kárt okozott (amely etikailag mindenképen visszás), és az államhatárt átlépő gépjárművekre így is, úgy is kell kötni - hisz ami itthon nem, az kint még ugyanúgy kötelező.