A vörös iszap árnyékában

Nemrég telt el egy év az új évezred Magyarországának legnagyobb környezeti katasztrófája óta, és még mindig nem ismerni rengeteg mindent az üggyel kapcsolatban.

Mennyit fog fizetni a katasztrófáért valahol mindenképpen felelős Magyar Alumínium Művek (MAL), hány évre tűnt el a termékenység a beterített területről, reménykedhetnek-e pénzben azok a károsultak, akik a felajánlott összeg helyett kemény milliókra perelték a MAL-t, és hogy miként fogják megváltoztatni azokat a kötelező hatósági vizsgálatokat, amik napokkal a katasztrófa előtt biztonságosnak ítélték a zagytározók működését?

A sok kérdőjel mellett egy dologra rávilágított a tragikus esemény: katasztrófára nem lehet tökéletesen felkészülni. Az egyetlen, hasonló tragédiák kárait valamelyest fedezni tudó dolog a biztosítás, csakhogy a környékbeliek ezt se vitték éppen túlzásba. A MAL-nak például tízmillió forintig terjedő biztosítási limitje volt a hasonló esetekre, ami károk 1 %-nak a fedezetére sem volt elegendő (az eset nyomán megváltoztatott törvények már komolyabb biztosítást követelnek meg a veszélyes anyagokkal foglakozó üzemeknél). De lakosság által kötött lakásbiztosítások többsége sem fedezte a hasonló eseteket, ugyanis lakosok próbáltak ezen spórolni, így a nem túl széles körű, ám havi párszáz forinttal olcsóbb verziót kötötték meg.

A biztosítók egy része ennek ellenére méltányos volt: sokan fizették ki úgy is a károk egy részét, hogy erre eredetileg nem terjedt volna ki a biztosítás, sőt az AEGON Biztosító gyorsított eljárásban jutatta el az összeget a károsultaknak. Az eljuttatott összegek viszont nem fedezték a károkat abban a mértékben, mintha egy erre is kiterjedő lakásbiztosítást kötöttek volna az érintettek. Az eseményt követő példátlan népi összefogás és az elvárt állami segítségnyújtás végül pótolta az elpusztult személyes értékek nagy részét. Ebből az összegekből azon kevesek is kaptak, akik megkötötték a szükséges biztosítást, hiszen rossz üzenet lett volna a kormánytól az, hogy „aki előrelátó, annak nem segítünk”. Ekként ők még nagyobb összeget is kaptak, mint amit elveszettek.

A WWF Magyarország e heti közleménye szerint szinte semmi nem történt annak érdekében, hogy megakadályozzanak egy hasonló ipari katasztrófát, így a nagy ipartelepek közelében élők továbbra is ki vannak téve egy hasonló veszélynek. Ha ehhez hozzávesszük az egyre durvuló esőzéseket (a devecseri katasztrófa egyik fő okozójaként is a túlzott csapadékot nevezték meg), a manapság szaporodó földrengéseket, és természetanyánk globálisan is egyre szeszélyesebbé válását, akkor elmondhatjuk, hogy ahogy telnek a percek, úgy válik egyre inkább érdemessé felfelé módosítanunk lakásbiztosításunk konstrukcióján - vagy kötnünk egyet, ha még nem rendelkezünk vele.