Az új árfolyamrögzítés anatómiája

A kormány és a Bankszövetség tárgyalásából megszületett egy új törvényjavaslat, amely a szakértők véleménye szerint is valódi megoldást jelenthet a devizahitel csapdájában vergődő, fizetésképtelenség szélén álló családok százezreinek.

Pontosabban csak annak a váza, mivel a javaslat teljes valójában való kidolgozása még jó esetben is heteket vehet igénybe - életbe lépése onnantól kezdve viszont napok alatt végbe mehet -, amelytől számítva további két hónap lehet az, amíg valakinek el is bírálják az igényét, és megítélik számára a könnyítést. Tehát a segítség legjobb esetben is három hónap múlva számíthatnak azok, akik alatt rezeg a pénzügyi léc, de reálisabb nyár beköszöntére datálni a legújabb deviza mentőövet. De miről is van szó?

Árfolyamrögzítés 2.0

A devizahitelesek megsegítését szolgáló intézkedések közül eddig mindet bőven elégséges bírálat érte a szakma részéről. A végtörlesztés csak azoknak segített, akik képesek voltak milliókat előteremteni pár hónap alatt, a kilakoltatási moratórium csupán elhúzta a problémákat, a Nemzeti Eszközkezelő csak minden negyedik hozzá forduló családon tud segíteni, az árfolyamrögzítés pedig azért volt problémás, mert lejárta után akkora hiteltartozás szakadna az ügyfél nyakába, amelybe nagy valószínűséggel belerokkanna (főleg, ha évek múltán is hasonló árfolyamon maradna az euró). Ez utóbbi problémát iktatta ki a fenti tanácskozás, és ültette át vállalhatóbb formába az árfolyamrögzítést (a korábbi opcióval tízezernél is kevesebben éltek).

Az új árfolyamrögzítésnek ugyanaz az alapja, mint a régebbi verziónak: sokkal kedvezőbb, fix árfolyamon rögzítik a svájci frankban, euróban vagy jenben felvett hitelek árfolyamát, és az adós előre meghatározott ideig ezen az árfolyamon fizetheti a hitelt. A különbözet egy külön gyűjtőszámlára vándorol, amely a határidő lejárta után hozzáadódik a hitel összegéhez (a tervek szerint akkor, amikor már erősebb lesz a forint, és nem fogunk szenvedni a gazdasági válság áldatlan hatásaitól). Azonban az előző verzióval ellentétben ennek kamata egy újabb külön számlán gyűlik, és az összeg felét kifizeti az állam, másik felét pedig lenyeli a bank veszteségként.

A bankok így is jobban járnak, mintha a hitelek tömegesen bedőlnének és leírásukra kényszerülnének, vagy ha a kormány újabb olyan javaslatát várnák meg, aminek terheit ismét csak ők viselnék (lásd végtörlesztés esetében). A devizahiteleseknek pedig csökken a törlesztő részletük, megszabadulnak az árfolyam ingadozás miatt gyomorgörcstől, és ami talán sokkal fontosabb: tervezhető költségvetést készíthetnek, amelyet lehet kombinálni a rezsivel, beleférhet a sokszor az ingadozás miatt felmondott lakásbiztosítás havidíja, és ki lehet számolni, hogy ezek után mennyi pénz marad a családi kasszában. Hogy egy konkrét példát nézzünk: egy átlagos 5 évvel ezelőtt felvett, 5 millió forintos, 20 év lejáratú kölcsön havi törlesztő részlete (amely 43 000 forintról indult) havi 80.000 forintról 51.600 forintra esik.

Igen sok kritika érte az eddigi lakáshitel-mentő akciókat: a lakásértékesítési moratórium csak az adósok kálváriáját húzta el, az első árfolyamrögzítés szinte teljes csőd volt (tízezret sem érte el az igénylők száma), a végtörlesztés pedig csak azoknak kedvezett, akiknek volt honnan pár milliót előteremteniük (de nekik nagyon). Így a kormány a Bankszövetséggel karöltve előállt egy új javaslattal, - pontosabban az árfolyamrögzítést leporolták, és olyan köntösbe öltöztették, amely valóban képes lehet a devizahitelesek problémáinak megoldásához. A gond számunkra csupán az, hogy erre felerészt az adófizetők milliárdjait használják fel, vagyis a devizahitelesek felelőtlenségét kivetítik az egész lakosságra.

Új formában, jó irányban

Az árfolyamrögzítés egyik szépséghibája az volt, hogy a felhalmozódó kamatok miatt a három év könnyítés után akkora hiteltartozás szakadhat az igénylők nyakába (amennyiben a forint hasonló magasságokban fog lebegni akkor is, és erre az utóbbi pár hónapot elnézve van némi esély), amekkorába nagy eséllyel bele rokkannának. Az új javaslat pont ezt a hibát orvosolná. Az árfolyamgát jelentősen lecsökkentené a törlesztő részleteket, a mostani, és a meghatározott árfolyam közti különbség pedig külön gyűjtőszámlán gyűlne, amely az árfolyamrögzítés lejárta után hozzácsapódna teljes adóssághoz.

Csakhogy ennek a kamatja nem itt gyűlne, hanem egy harmadik külön számlám, amelynek felét kifizeti az állam, másik felét pedig lenyeli a bank veszteségként. (Ez a bankoknak is kedvezőbb, mint a hitel bedőlése, vagy mint a kormány újabb egyeztetés nélküli, várhatóan ismét banksarcoltató javaslata). Így a bajbajutottak valóban komoly, segítséget kaphatnak, noha a pontos időpontok nincsenek kidolgozva, így nem tudni mikor lehet folyamodni ehhez az opcióhoz, és hogy igénylés után mennyi idő lesz, míg valaki be is kerül a kedvezményezettek körébe. Az viszont biztosnak látszik, hogy ekképp emberi keretek közé zuhanhatnak a lakásfenntartás havi számlái (rezsi + lakásbiztosítás + hitel).