Egy árvíz margójára

Németország nemrég igényelt kártérítést az Európai Unió Szolidaritási Alapjából, mivel az árvízkár a Duna és az Elba áradása miatt meghaladta az előírt, 3,67 milliárd eurót - a német közlések szerint elérte a 8 milliárd eurót. Igaz így is legfeljebb 367 millió euróval lehet gazdagabb a legfejlettebb EU-s tagország, de ez átszámolva a jelenlegi árfolyamokon több mint 90 milliárd forintot jelent.

Ehhez képest nálunk egy enyhe sétagalopp volt a száz éve nem látott vízállást produkáló, két éve még hatalmas pusztítást végző dunai árvíz. A lakásbiztosítók alig több mint egymilliárd forintot fizettek ki kártérítésekre - amely kevesebb, mint amennyi kárt a lakásbiztosítók a tavaszi viharok után kifizettek. Igaz a teljes nemzetgazdasági kár Bakondi György árvízi helyreállítási miniszterelnöki megbízott legfrissebb közleménye szerint 30 milliárd forint - ebbe benne foglaltatik a belvíz okozta károk éppúgy, mint mezőgazdasági károk, vagy a gátak kiépítésének költségei. A kár- és költségarányokat látva több szakértőben megfogalmazódott a gondolat, hogy drágább volt a védekezés, mint a megelőzött kár, így a jövőben fel kellene mérni, hogy hol érdemes védekezni, és hol éri meg jobban utólag helyreállítani a károkat.

Centikkel a felszín felett

Komolyabb gátszakadás szerencsére nem történt, kisebbekről is csupán elvétve számoltak be, és a szakmai szerencsétlenkedés is mindössze 1-2 helyen volt megfigyelhető (például természetes gátnak vettek egy töltést, amiből középen egy méteres rész hiányzott). Azonban a kritikus pontokon csupán 1-2 centiméter hiányzott ahhoz, hogy a folyó átlépje a gátak magasságát - köztük olyan helyeken is, ahol gátak megemelésére igen kevés lehetőség lett volna - így mondhatni egy ideig pengeélen táncoltunk. A kicsivel több, mint egymilliárd forintnyi bejelentett kár mintegy 70 százaléka lakásokban és egyéb lakóingatlanokban keletkezett - a maradék volt csupán céges tulajdon, főleg a Margitszigeten. Pedig egyetlen céges káresemény képes az egész összegnél nagyobb kártérítést produkálni, hiszen a céges biztosításokban általában leállás miatt veszteség térítése is szerepel. Összehasonlításképp: az elmúlt években átlagosan 3 milliárd forintot fizettek ki a lakásbiztosítók árvízre, az idei tavaszi viharokra pedig már ennél is többet. Tovább javítja a képet, hogy a magyar termőföldek csupán harmada biztosított, így ebből a szegmensből a biztosítókhoz nem érkeznek akkora kárösszegek.

Nagylelkűek és trükközők

Alapvetően minden árvízkárt fedez egy lakásbiztosítás - csupán egyes, kifejezetten vénséges lakásbiztosítási szerződéseknél nem alapvető az ez irányú védelem. Azonban belvízkárt csupán abban az esetben térítenek, amennyiben azt közvetlenül az árvíz okozta, minden egyéb esetben kizáró tényező (ez alól kizárólag a legújabb, legszélesebb körű, all-risk lakásbiztosítások a kivételek). Azonban alapszabály, hogy azon ingatlanokat, amik ártéren épültek, a lakásbiztosítók nem hajlandóak árvíz ellen biztosítani- elvégre a káresemény előre borítékolt. Ők csupán a Wesselényi Miklós Árvízvédelmi Alaptól remélhetnek kártérítést, ám ők is külön díj ellenében és maximum 15 millió forintig. Eddig mindössze ezer fő környékén mozog az alappal szerződést kötők száma. Azonban most, a különösen kevés árvízkár végett a biztosítók többsége különösen nagyvonalú kívánt lenni és nagy részük hajlandó volt minden olyan épület kárait fedezni, amit az állam gátakkal védett - annak ellenére, hogy ez a lépes egyenesen ellentmond a biztosítási logikának. A biztosítók egyébként is felkészültek: az árvíz tetőzése előtt meghosszabbították kárbejelentési vonalukat, áttelepítették kárfelmérőiket a veszélyeztetett térségekbe, valamint több millió forinttal segítették a homokzsákokkal való védekezést.

Ennek ellenére most is voltak páran, akik megpróbáltak hasznot húzni mások kárából. Az egyik legmeredekebb eset talán az volt, amikor Szegedről adtak be árvízkár bejelentést, de érkezett ilyen egy budai bérlakás harmadik emeletéről is. Sokkal gyakoribb volt azonban, hogy a biztosítással rendelkezők nem tettek eleget a lakásbiztosítási szerződésben is előírt kárenyhítési kötelezettségüknek. Ez azt jelenti, hogy árvíz esetén az értékeket a tőlünk telhető legbiztonságosabb helyre kell raknunk - amit sokan elfelejtenek. Ilyenkor kármegosztás történik és a biztosított a biztosítóval megosztva viselik az anyagi felelősséget. Fontos, hogy árvíz után is meg kell menteni, ami menthető, amilyen gyorsan csak lehet, sőt adott esetben a helyreállítást is el kell kezdeni, ha ezzel nagyobb káreseményeket előzünk meg. A biztosítók most már alapvetően térítik az olyan másodlagos károkat is, mint a megsérült redőny, a lepergett vakolat, a tönkrement kerti bútor vagy csőrepedés esetén magát a csövet is - ehhez polgári személyeknél a takarítás díjai is hozzájönnek. Bár egy lakásbiztosítás életbe lépése előtt általában 15-30 napos türelmi idő van, volt olyan biztosító, aki nem kötött ki ilyet- ő szerzett is jó néhány új ügyfelet.