Folyamatosan drágulnak a nem-életbiztosítások

A biztosítók összesített, év végi pénzügyi adatait elnézve jól megfigyelhetővé válik az a trend, amely szerint a nem - életbiztosítás piacon folyamatosan drágulnak a biztosítások - méghozzá úgy, hogy az áruk folyamatosan csökken.

Ez az első ránézésre paradox-jelenség úgy lehetséges, hogy egy biztosítás drága mivoltának megállapítása nem attól függ, hogy mennyibe került előtte, hanem hogy mennyit fordítanak magára szolgáltatásra és mennyit az egyéb költségekre. A kimutatások szerint az évek előre haladtával folyamatosan csökkent a kártérítésre fordított összeg - százalékos arányban.

Pontosabb adatok

2001-ben a biztosítók a nem életbiztosítási szegmensben a teljes bevétel 60,9 százalékát költötték kártérítésre, míg a 2010-es évekre ez a szám visszaesett 54-55 százalékra. Ezzel ellentétben lényegesen több pénzt költenek a biztosítók működési kiadásokra és az ügynököknek fizetett jutalékokra. Az adatokban még nincs benne a biztosítókra is kivetett ágazati különadók mindenképpen tovább drágító ereje - ami 2013-tól átkalibrált formában, egységes biztosítási adóként él köztünk. Így lehetséges, hogy hiába csökkent évről évre a cascók, a kötelező biztosítások vagy egyéb hasonló biztosítások ára, a káresemények értéke összességben ennél is nagyobb mértékben csökkentek, tehát a biztosítás drágult. A Lakásbiztosítás ebből a szempontból különleges. Az ugyanis mind ebben a formában, mind relatív olcsóbbodott az évek folyamán, úgy hogy a szolgáltatások köre bővült- ám a káresemények nagysága a természet egyre szeszélyesebb mivoltának köszönhetően folyamatosan nőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy a lakásbiztosítások lefedettsége már az ország lakóházainak háromnegyedére kiterjed.