Szélesítenék a légi utasok jogérvényesítését az EU-ban

Milyen jogai vannak jelenleg egy repülőgéppel közlekedő utasnak az EU-ban? A kérdés nem könnyű, ám néhány, hallott, olvasott vagy átélt példa alapján azért párat fel tudnánk sorolni.

Például, hogy ha nem saját hibájából rekedt ott valahol (például időjárási katasztrófa, vagy járattörlés), akkor az utasnak a légitársaság kötelező szállást és ellátást fizetnie, valamint mielőbb, akár alternatív módon, de megszerveznie a célhelyre való eljutást (már ha ez nem az illető anyavárosa). Ha pedig az, akkor „csupán” a jegyár visszatérítése kötelező. Azonban ezekkel az utasok nem mindig tudnak élni - legalábbis ezt támasztják alá 3 különböző országban végzett felmérések.

A Németországban, Dániában és az Egyesült Királyságban végzett kutatás szerint a hasonló problémában szenvedő utasok háromnegyedének a légitársaságok felajánlották a térítés mentes átfoglalást, így végül el tudtak jutni a megadott helyre. De csupán felüknek ajánlottak étkezést, vagy szállást, pénzbeli törlesztést pedig csak néhány százaléknyian kaptak. Ebből kiindulva egy másik felmérés arra jutott, hogy a légitársaságok gyakran próbálják elsumákolni a kötelezettségeiket, néha a kellőnél alacsonyabb „juttatásokkal”, néha jogi szakszövegekkel, néha pedig azzal, hogy egyszerűen nem válaszolnak (a megkérdezettek 20 százaléka járt úgy, hogy megkeresésére egyáltalán nem kapott választ). Ezen felül az utasok számára nincs egy szerv, ahová panaszukkal fordulhatnának, a bírósági utat pedig sokan elvből elutasítják néhol időigény, néhol költségek, néhol a bizalom hiánya miatt.

Ezért az illetékesek (EP, EB) éveken belül átalakítanák a 2005-ös szabályokat. Pontosítanák a fogalmakat, mivel a cégek sokszor ezeket a nem egyértelműen megfogalmazott kereteket használják a „rugalmas értelmezésre”. Továbbá szigorítják az eddig nem kellően erőteljes szankciókat, hogy a szabályozásoknak nagyobb visszatartó ereje legyen. Ezen felül sűrű monitoring rendszert alkalmaznának, és egy, a panaszosokkal külön foglakozó testületet is felállítanának. A légitársaságok anyagi felelősségét is korlátoznák (jelenleg bizonyos esetben szinte végtelen), és bizonyos esetekben előtérbe helyeznék a költségmegosztást. Az utasbiztosítások továbbra sem nagyon szólhatnának bele a rendszer javításába - csupán az utazás-lemondás kiegészítés marad, amelyet ilyen esetekben egy utasbiztosítással igénybe lehet venni, mint segítség. Az EB javaslatait várhatóan az év végre megtárgyalják, és kedvező ügymenet esetén akár már jövő év elejére törvény válhat belőle.